Szar Szlovákia?

Minden magyar foci kedvelőnek ismerősen cseng a futball huligánok kedvelt rigmusa, amely így hangzik: "Szar Szlovákia, utálunk szar Szlovákia". Legtöbbször akkor kerül repertoárra ez a felettébb visszataszító rigmus, ha valamelyik magyar csapat szlovák ellenféllel találja magát szemben. Egy hithű, rendes magyar embernek Szlovákiát utálnia kell. Jobban, mint az oroszokat, talán kevésbé, mint a románokat. Az okok persze messze vezetnek a trianoni szindróma feldolgozatlanságától egészen a határon túl rekedt felvidéki magyarok megalázkodásáig. A rigmus szólhatna úgyis, hogy "Szlovákia, utálunk Szlovákia". De vajon mit hivatott kifejezni a "szar" szó? Másra nem tudok gondolni, minthogy ez a jelző a két ország közötti különbséget igyekszik konstatálni. Szlovákia egy "szar", semmire kellő, élettelen, torz szülemény. Magyarország ezzel szemben egy Isten akaratából létező, a világ minden népe számára példaként szolgáló, magasabb rendű és rangú állam. Egy országot lehet szeretni, nem szeretni, most koncentráljunk kizárólag a "szar" stigmára. 

Szlovákia 1993-ban vált ki Csehszlovákiából, tehát a "szar" címke legkorábban ugyanebben az évben kerülhetett rá. Hogy pontosan mi a "szar Szlovákiában, nem tisztázott. Talán a nemzetiségekkel való bánásmód? A gazdasági teljesítmény? Vagy az egész ország en bloc tokkal, vonóval? Vizsgáljuk meg tüzetesebben, kezdődjön hát a mérkőzés. A magyar kisebbséggel való bánásmód terén Szlovákia ugyan némi fejlődést mutat, ennek mértéke azonban nem biztos, hogy centiméterben is kifejezhető. Ez alapján a "szar" kifejezés még helytálló is lehetne, ha kitörölnénk a magyar történelem azon fejezeteit, amikor a szlovák kisebbség élt át hasonló jogfosztásokat hazánkban. Igen, tudom, hogy ma Magyarországon a nemzetiségek helyzete Szlovákiához képest maga a paradicsom. Arról viszont nem vagyok meggyőződve, hogy akkor is ilyen lenne-e a hozzáállás a nemzetiségi kérdéshez, ha legalább az egyik nemzetiség száma meghaladná a szóra is érdemes százalékot. Legyünk jóhiszeműek, és a történelmi tapasztalatok ellenére mondjuk azt, hogy Magyarország igen, akkor is ilyen barátságos lenne veletek nemzetiségek, bárhonnan is jöttetek. Szlovákia ebből a szempontból talán valóban kiérdemli a "szar" jelzőt. 1-0 ide. De mi a helyzet akkor, ha ez a "szar" stigma az ország állapotára, anyagi helyzetére, gazdasági teljesítményére vonatkozik? Kutatásomhoz hazánk egyik megbecsült vezetőjének bölcs gondolatait hívnám segítségül: "Mindenki annyit ér, amennyie van". Orbán Viktor jobb keze, Lázár János, akár egy iránytű, segít eligazodni ebben a keszekusza világunkban, hogy kinek hol is a helye az egyetemes értékrendben. Ebből kifolyólag logikusnak tűnik, hogy az anyagi javak birtoklására alapozott értékkülönbség az emberekhez hasonlóan az államok között is fennállhat. Néhány objektív adat segíteni fog számunkra megállapítani, hogy ebben a tekintetben hogyan is áll a két ország egymáshoz viszonyítva:

Forrás: Eurostat, Világbank

Kutatásom eredményeként meg kell állapítanom, hogy Lázár János koordináta-rendszerében Szlovákia nem, hogy nem "szar", hanem egyenesen egy gazdasági tündérmese. Magyarországgal kapcsolatban ezzel szemben azt kell megállapítanom, hogy "szar", méghozzá nem kicsit, hanem nagyon. A meccs állása 1-1. Szeretném felhívni minden honfitársam figyelmét a következőkre: Az a Kovács István, akinek átlagosnak mondható fizetése Szlovákiában az Eurostat adatai szerint 130 euróval több, mint ha a határ innenső oldalán dolgozna, nem biztos, hogy annyira szeretne Magyarországon élni. Lehet, hogy igen, de egy jelentékeny érvet bizonyára kezdünk elveszíteni, Szlovákia pedig 1-1-es állásnál tizenegyest rúghat...

Pilács